"A fényképen mindig két ember van. A fényképész és a néző."
Ansel Adams
Hogyan fogjunk hozzá?
Amikor kézbe vesszük a telefonunkat vagy fényképezőnket, hogy fotót készítsünk vele, akkor tudatában vagyunk annak, hogy miért is szeretnénk azt az adott fotót megcsinálni. Szeretnénk egy emlékképet készíteni egy eseményről, egy helyről, dologról vagy egy személyről. Vagy csak egyszerűen dokumentálnánk egy adott eseményt.
Esetleg fotóval szeretnénk kifejezni magunkat, megcsillogtatni kreativitásunk, vagy csak szimplán egy selfiet szeretnénk készíteni profilunkhoz, önéletrajzunkhoz. Tudjuk azt, hogy mi lesz a kép sorsa, hova fog kerülni. Nagyjából tudjuk azt is, hogy milyen minőségű és esztétikai értékű képre van szükségünk.
Minél inkább a minőségre és az esztétikumra, a művészeti értékre megyünk annál több tudásra és gyakorlásra van szükségünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a közösségi médiába szánt fotóink, családi emlékképeink, vagy dokumentarista fotóink ne lehetnének minél jobbak, kifejezőbbek esetleg szebbek.
Az első lépés, mindig a célunk megfogalmazása, meghatározása. Miért készítjük el a fotót, mire szeretnénk használni, mi lesz a későbbi sorsa képünknek. Mit szeretnénk a fényképpel megmutatni, mit szeretnénk visszaadni, érzékeltetni.
Ezzel tulajdonképpen meg is határoztuk a kép témáját, központi elemét. Legyen az egy apró rovar, egy szép virág, saját magunk, vagy a családunk. Esetleg egy tájkép, egy utcarészlet vagy egy esemény adott pillanata. Bármit fotózunk, mindig kell legyen egy központi elem. Ez lehet egy adott tárgy, személy vagy egy mozzanat, egy jelenet.
Ha tehetjük, tervezzünk! Egy hirtelen jött pillanatot persze nem lehet előre tervezni. De kellő jártassággal kihozhatjuk a legjobbat a pillanatból. Amennyiben tudatosan készülünk a fotózásra, sokkal több lehetőségünk van.