"A fényképen mindig két ember van. A fényképész és a néző."
Ansel Adams
Kompozíció
A kompozíció a képi elemek megfelelő kiválasztása és elhelyezése a fotónkon, mellyel a szemlélő számára valami érzést vagy gondolatot tudunk közvetíteni. A komponálás során határozzuk meg, hogy mi kerüljön a fotónkra és azon belül a fotó mely részére essen. Kezdő fotósként a komponálás nem tudatos, csupán az érzéseinkre, szépérzékünkre hagyatkozunk. Hagyjuk, hogy a fényképező engedte lehetőségek adják meg, hogy mi az, ami még látszik az általunk lefotózni kívánt téma mellett, mögött.
Komponálás nélkül, vagy annak rossz alkalmazásával számtalan hibát elkövethetünk. Ettől a fotónk túl sok zavaró elemet tartalmazhat, amitől az túl kaotikus lesz. Nem a témára összpontosítunk, vagy a téma nem meghatározható, nem tudja a néző eldönteni, hogy mit is szeretnénk megmutatni. Hiányzik a harmónia a képről, ettől diszharmonikus érzésünk támad.
.jpg)
A képen túl sok zavaró elem található, a téma nem meghatározható, a néző nem tudja mit keressen. Egyes elemek nem kivehetők, csonkolva vannak és nincs köztük harmónia, egyensúly. A kép kaotikus, átláthatatlan.
.jpg)
A téma egyértelműen meghatározható, a néző tekintetét nem vonja el semmi. A háttér kellően homogén és elmosott, a téma kiemelkedik belőle.
Vannak olyan komponálási trükkök, melyek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy fotónk a szemlélődő számára érdekes, vonzó legyen, és ne pedig zavaró.
Törekedjünk arra, hogy a témán legyen a hangsúly, távolítsuk el, vagy kerüljük ki a környezet zavaró tényezőit. Ha a téma egy konkrét dolog, akkor próbáljuk meg, hogy a kép legnagyobb részét a téma foglalja el. Ha nem szükséges, hogy az adott téma milyen környezetben található, akkor nem is fontos azt a környezetében ábrázolni, sokszor sokkal hatásosabb egy homogén háttér, melyből kiugrik a téma. A kevesebb néha több.
Igyekezzünk a témát a képre komponálni egészében, ne vágjuk, ne csonkoljuk meg. Ha szeretnénk egy autót lefotózni, akkor a teljes jármű legyen a képen, ne maradjon le a hátsó harmada, ne maradjanak le a kerekei, hisz ezek mind az autó részét képezik. Egy személyt, vagy állatot fotózunk. Járjunk el ugyanígy. Ne maradjon le az ember, vagy állat keze, lába, vagy a feje. Természetesen vannak olyan fotók, amikor csak egy részletét szeretnénk megmutatni az autónak, vagy a fotóalanyról csak egy portrét szeretnénk készíteni. Ilyenkor már máshogy kell eljárnunk.
Az autó hátsó része lemaradt a képről, ez nem túl előnyös (felső kép). A téma egy jól elhatárolható objektum, amit célszerű teljes egészében a képre komponálni, feltéve, ha nem csak egy részletét kívánjuk bemutatni. Az alsó képen lévő autó sokkal többet mond nekünk, tudjuk, hogy néz ki teljes egészében. A kép jelentős részét teszi ki, menetirányba van a nagyobb tér, ami szintén előnyös.
Fotó leckék 2
Hasonló a helyzet a lepkés képpel is (felső kép). Az állat szárnya és csápjai is lemaradtak. Ettől hiányérzetünk lesz. A lepke szépségét teljes egészében előnyös bemutatni. A szárnyak és csápok is az állat részét képezik. A lepke a kép teljes egészét kitölti, kevés üres térrel, és kellően mosott, elkülönülő háttérrel.
A nézőpont megválasztásával kereshetjük meg azt a szöget, ahonnan az adott téma a legjobban mutat, ugyanakkor a téma hátterét, környezetét is változtatni tudjuk. Egy néhány lépéssel elmozdulva, az adott téma már egészen máshogy fest. A háttérben lévő zavaró elemek eltűnhetnek. De egy szokatlan nézőpont megválasztásával sokkal érdekesebben tudjuk bemutatni az adott témát.
A képi elemek csökkentésével kerülhetjük el a zsúfoltságot. Egy fotón, amin nagyon sok képi elem van, a néző nehezen tudja eldönteni, hogy mit akar a fotó szemléltetni. Megfelelő fények alkalmazásával is elérhetjük, hogy a témánk kiemelkedjen a háttérből. A képen lévő világosabb részek magukra vonják a néző tekintetét. A nagyon eltérő és kirívó színek szintén vonzzák a tekintetet, ugyanúgy, ahogy a szokatlan textúrák is.
A mohát az ellenfény kiemeli, ezáltal a világosabb téma vonzza a tekintetet, egyértelművé teszi, hogy mi a fő téma. A világos és sötét képi elemek kellően kontrasztot adnak a fotónak. A képen minimális képi elem található, ezért nem lesz kusza, kaotikus.
A háttérben lévő elmosódott virágok ugyanolyan világosak, mint az előtérben lévő virágok, ráadásul a napfény még világosabb köröket alkot a kép hátterében. Ettől az előtérben lévő virágok kevésbé dominánsak, a szem elkalandozik a háttérben lévő dolgokon.
A képen megjelenő vonalak vezetik a szemlélő tekintetét, a témára vezető vonalak a témára terelik azt. Ugyanakkor az egyes képi elemeket elválasztják, elhatárolják egymástól. A fotókon megjelenő egyenes vonalak nem mindig szembetűnők. Vonalak alatt nem csak a jól kivehető vonalakat kell érteni. De az eget és a földet határoló horizontot, a folyót és partját, egy mezőn egymás mellett virító különböző színű virágok határvonalát is vonalaknak tekintjük. Az egyenes vonalak inkább statikusságot, míg a görbült vonalak inkább dinamizmust fejeznek ki a képen.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
A virágszirmon végigfutó sötétebb vonalak egy irányba futnak össze, a virág közepe felé, a bibe és porzó irányába, ami a tekintetünket is ide tereli. Ugyanez történik a pókhálós képen is, a háló koncentrikus körei és befelé összefutó vonalai a háló közepére vezetik a tekintetet.
A harmadik fotón a kerítésdrót merőleges és párhuzamos vonalakat alkot az előtérben. Ez kis elemekre bontja a képet, ugyanakkor egyensúlyt is teremt a fotón a rendezettségével. A háttérben homályosan megjelenő földet és eget a horizonton végigfutó sötét fák különítik el egymástól. A havas föld és a komplementer színében lévő égbolt a közöttük meghúzódó sötétebb sávval határozottan két részre bontja a képet.
Nagyon sok téma van, ami megköveteli a szimmetriát és pluszt ad a fotónak a szimmetria alkalmazása. Ugyanakkor vannak olyan témák, ahol épp a szimmetria hiánya ad természetességet. Ha a képen páratlan számú tárgy szerepel az a szemlélő számára érdekesebb, természetesebb hatást kelt.
A harmadolás szabályát nagyon sok esetben használják a művészek. Ezt azt jelenti, hogy a képünket vízszintes és függőleges irányba is három részre osztjuk, majd a harmadoló vonalak metszéspontjába helyezzük a témát. Ez a szemlélő számára harmonikus kompozíciót kínál. Sok esetben célratörőbb, mint ha a témát középre komponálnánk.
Fotó leckék
A harmadolás szabályának megfelelően a kép témája, a madár nem a kép közepére, hanem a jobb oldali függőleges harmadoló vonalra lett komponálva. Ez a szemlélő számára harmonikusabb hatást kelt.
Megfigyelhetjük, hogy a madár előtt van a nagyobb tér, és a háta mögött a kevesebb. Ezt fontos megjegyezni, ha a harmadolás szerint komponálunk. Igyekezzünk a téma előtt, vagy abban az irányban több helyet hagyni, amerre a téma néz, vagy mozog. Ezzel is emeljük a képen a harmóniát.
Ellenkező esetben, ha a téma mögött van a több hely, akkor ez a nézőben nyugalmatlanságot, diszharmónia érzetet ébreszt.
